Emlékszem még kisiskolás koromból, hogy időnként lehetett az utakon látni barna postai ragasztószalaggal összeragasztgatott karambolos Trabantokat. És tényleg, a szigszalag és a cellux mindenre jó. Ha csak egy barkácseszközt vihetnék magammal a laktalan szigetre, egészen biztosan egy óriás tekercs ragasztószalagot választanék. Így lehet ezzel az BDK szakembere is, aki a lámpaoszlop oldaláról hiányzó szerelőajtót alapos szigszalagos körbetekeréssel pótolta a 2-es villamos Március 15-e téri megállójának közelében. Mielőtt bárki nevetgélni kezdene, elárulom, hogy néhány hónapja hasonló lámpaoszlopot találtam a Kossuth téren, és ott simán kikandikált a csupasz vezeték – jól jött volna egy kis celluxozás.
Ebben a villamosmegállóban azonban van még más „vadkeleti” látnivaló is. Kedves, vitathatatlanul jó szándékú emberek akadálymentessé tették a gyalogátkelőt. Süllyesztették a járdaszegélyt, vakok számára érzékelhetővé tették, hol kell megállni. Ahogy azt kell. Ennek köszönhetően a nehezebben közlekedőknek a járdaszegélynél már nem, csak a villamossíneken kell megküzdeniük az elemekkel. Mert ott bizony senki nem nyúlt az összetört, tíz centikkel elmozdult betonlapokhoz, amikben „akadálymentesen” nagyot lehet esni, bokát lehet törni.
Kattints és nem maradsz le a friss posztokról: