Értesülj elsőként, csatlakozz!

Nemcsak hét trafikengedélyt, de ebből három beindításához önkormányzati üzlethelyiség bérleti jogát is megszerezte Rogán Antal szomszédja. Persze nem a saját nevén pályázott, az mégis túl direkt lett volna, hanem az üzlettársa adta be a belvárosi polgármesternek címzett kérelmeket. A „csel” az volt, hogy Krskó Tibor igényel bérleti jogokat a Hamu és Gyémánt cégcsoport másik tulajával, azaz a szomszéddal, Csetényi Csabával és annak testvérével közösen megkaparintott trafikengedélyekhez.

Krskó Tibor és Csetényi Csaba

Nektek is szöget ütött a fejetekbe, vajon az V. kerületben miért nem jelentek meg eddig a trafikengedély birtoklását boldogan közzé kiáltó „Itt hamarosan nemzeti dohánybolt nyílik” feliratú molinók? Most megvan a válasz. Nemigen volt hová kitenni, hiszen az itteni nyertesnek és családtagjainak bérleti jogokat is kellett szervezni a trafikengedélyekhez. Ami ahhoz képest nagyon gyorsan sikerült, hogy általában mennyi időt kell várni a hivatali ügyintézésekre. Kedden már döntött is Belváros-Lipótváros Tulajdonosi és Elidegenítési Bizottságának fideszes többsége, hogy Krskó Tibor bérelhet üzletet a Ferenciek tere 10-ben, a Hercegprímás utca 2-ben és a Vámház körút 8-ban.

Ferenciek tere 10.- Nagyobb térkép

A hátszél ereje pedig még trafikos viszonylatban is elképesztő. A Hercegprímás utcait hét másik, korábban jelentkező pályázó, közöttük a Magyar Bencés Kongregáció elől vitték el, a Vámház körútinál pedig az sem zavarta a döntéshozókat, hogy a Veres Pálné Gimnázium összes diákja ez előtt a nemzeti dohánybolt előtt fog elhaladni naponta kétszer.

A főnyeremény kétségkívül a Ferenciek tere 10. A 7-es buszcsalád megállójában, a metró mellett nekik még egy olyan épületben is sikerült bérleti jogot szerezni, ahol senki másnak. A házat ugyanis évekkel ezelőtt kiürítette az önkormányzat, a lakókat kivásárolta, a bérleti szerződéseket felmondta – majd eladással próbálkozott. Ma már csak két bolt maradt, mindkettő csak az önkormányzattal folyamatban lévő pere miatt. Az egyelőre eladni nem sikerült, gyakorlatilag üresen álló épületbe egyetlen bérlőt enged be az önkormányzat: Krskóék nemzeti dohányboltját.

A Hamu és Gyémánt mostanában inkább csak „hamu”. És jogos is, hogy elsősorban a dohánybizniszre koncentrálnak, hiszen a kormány gyönyörű hasznonkulcsot varázsolt a cigire, ráadásul fagyival, miegymással lehet bővíteni az áruválasztékot. Az V. kerület meg tele van turistával, egyetemmel, szórakozóhellyel, közlekedési csomóponttal, jobbnál-jobb helyen lévő önkormányzati üzlethelyiségekkel, és szégyentelen a protekció is. A gyémántos píár meg amúgy sem jött be: politikusnak, segítőkész szomszédnak ilyen mértékben rossz hírét kelteni egyenesen művészet, még szándékos árokásással sem egyszerű. A kormányzati és állami cégektől származó megrendeléseknek pedig egy éven belül könnyen vége szakadhat, és nem kell majd harmatgyenge és felesleges céges magazinokat szerkesztgetni.

A tanulság pedig: félre kell tenni a rossz szomszédsággal kapcsolatos beidegződéseket. Az ellenségeskedés már nem trendi, próbáljuk meg inkább gazdaságilag helyzetbe hozni a mellettünk lakót – hátha viszonozza. Nekem pedig mától az az életcélom, hogy egy szép napon Rogán Antal szomszédja lehessek.

Kattints és nem maradsz le a friss posztokról:

Így mutat most a Parlament és környéke a Duna felől. 

Csak a Kisvakond és a budlózer című mese jut eszembe a tér déli oldaláról.
Markolók és földkupacok mindenütt.

Hihetetlen, de a legnagyobb földrakás mögött még ott van József Attila szobra.

 Szombaton néhány óra alatt felállították a toronydarut a tér északi részén.
Magyarország legjobb panorámájú munkahelye a gépkezelő fülkéje lett.

Az építkezéssel szemben, a budai oldalon
Erőss Zsolt könyvét hatalmas reklámmolinó hirdeti.
„A Himalájánál magasabbra”. Önbeteljesítő jóslat lett. Kár érte.

Kattints és nem maradsz le a friss posztokról:

Először a névfelirat, majd a kezében lévő pálca, most pedig könyék alatt a bal karja tűnt el a Madách-szobornak. Vilt Tibor szobrász alkotása éppen 40 éve áll a Margitszigeten, a Rózsakert déli végében.

A mostani csonkolás különlegessége, hogy komoly felkészülést igényelt a végrehajtótól. Egyértelműen csak flexszel lehetett azt a bal alkart levágni, konnektor meg nemigen van a környéken, úgyhogy kizárólag valami akkumulátoros megoldás jöhetett szóba. Egy ilyen gép ára pedig százezer forint körül kezdődik. Belegondoltatok már abba, hogy mennyi bronzszobrot kell ahhoz ellopni, hogy kitermeljék az árát? Nincsenek személyes tapasztalataim arról, milyen hangos és mennyi ideig tart egy bronzszobrot flexszel megrongálni, de azért csodálkozom, hogy senki semmit nem vett észre.

A Margitszigetet eddig is a Fővárosi Önkormányzat kezelte, az a hivatal volt a felelős az üzemeltetésért, takarításért, utcabútorokért, sőt, ott döntöttek a bérbeadásokról, engedélyekről, bringóhintóról, büféről, rendezvényekről. Az ezzel kapcsolatos díjak is oda érkeztek be. Amiből eddig nemigen forgattak vissza az állagmegóvásra, közbiztonságra. Csak közigazgatási szempontból tartozott a sziget a XIII. kerülethez, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az az egy választópolgár, aki hivatalosan a Margitszigeten rendelkezik állandó lakcímmel, az ügyeit a kerületi önkormányzatnál intézte, és a szigettel kapcsolatos szabályozási kérdések is a kerületnél voltak. Most pedig a Fővárosi Önkormányzat, aki a legjobb indulattal sem nevezhető gondos gazdának, még többet akar a fejlesztésekre hivatkozva.

A fejlesztések egyébként pontszerűek. Nemsokára elkészül a barcelonait utánzó szökőkút, napelemes közvilágítás lesz, a platánfákat érthetetlen módon körbeépítették – és mindennek közvetlen szomszédságában ott díszeleg a kidőlt kuka, az összerogyott pad, az ellopott kezű szobor. Végül a Margitsziget egy olyan hernyó lett, aminek csak a fele változik lepkévé, a másik felétől meg undorodunk.

Kattints és nem maradsz le a friss posztokról:

Mármint Kerényi szerint a Nemzeti Színház, ha Vidnyánszky igazgatja. A Belvárosi Polgári Szalon szervezői, magyarán a belvárosi Fidesz pedig büszkén nyilvánosságra is hozta a Youtube-csatornáján ezt a homofób és bugyutaságokkal telitűzdelt videót. Szakmai féltékenység vagy hétköznapi bunkóság?

A sajátos kultúrafelfogást bemutató felvételt a City Televíziónak, azaz a kerületi önkormányzat tévétársaságának köszönhetjük. A City TV Kft. Felügyelőbizottságának elnöke pedig egészen véletlenül Kerényi Imre, aki az V. kerületi Fideszhez köthető, a Belvárosi Polgári Szalon rendszeres szereplője, szervezője. Gondolom, hogy ezzel a szép megbízatással hálálják meg neki a lojalitását, mert szakmai szempontból ennek a nézhetetlen műsort produkáló kft-nek az ellenőrzése semmiképpen sem tekinthető csúcspontnak az életrajzában.

 „Elég erő van hozzá, jó korban van, megvan hozzá a műveltsége, a felkészültsége, a kultúrája, és meg fogja csinálni a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről.” – így jellemezte Vidnyánszky Attilát Kerényi Imre a Cukor utcában, a helyi Fidesz irodájában idős pártszimpatizánsok előtt tartott beszélgetős rendezvényen. Senki sem mondta neki, hogy „ejnye, Imre, ez mégiscsak túlzás”.

Fogtam a fejem, amikor a Nemzeti Könyvtár, az Alaptörvény Asztala, a festménysorozat és még sok másik, a normalitástól távol álló ötletet kormányzati támogatással megvalósíthatott, és abban reménykedtem, hogy talán majd itt, az V. kerületben adnak neki annyi feladatot, hogy ne jusson ideje országos szinten pusztítani. Lehettünk volna hősök, akik – habár megállítani nem tudják a baromságok áradását – legalább kis helyre korlátozhatták volna.

Ehelyett kiderült: ez a hangvétel Rogán Antal kerületében a Fidesz rendezvényein, ha a kultúráról van szó. Minősítünk másokat, egy kicsit buzizgatunk, nevetgélünk. Hogy hazafias okokból kellene színházjegyet venni, és nem azért mert jó egy darab vagy esetleg rossz. És Kerényi Imre ítéli meg, hogy mi a tartalmas, mi a felszínes, mi okoz nekünk katarzist. Ráadásul annyira magabiztosak is vagyunk, hogy a teltházas Fidesz-rendezvénnyel el is dicsekszünk, sőt terjesztjük - mert ugye a kétharmad az kétharmad, és ha kétharmadunk van, büszkén lehetünk bunkók.

Kattints és nem maradsz le a friss posztokról: