Ilyen üvegbúra alatt a rózsatöveket szokták teleltetni, vagy paradicsomot érlelnek januárban. Bár kétségkívül nagyon esztétikus, én mégis azt az embert állítanám alá a 47-es villamost várni délben úgy negyed órára, aki a Kálvin téri utas várót tervezte.
Nemrég adták át a felújított Kálvin teret a nagyérdeműnek, a BKK-s kommunikáció mindvégig azzal büszkélkedett, hogy mennyire gyalogosbarát lett a metróberuházás miatt átalakított forgalmas köztér. Tényleg szépek a pihenőpadok, a virágágyások, a díszburkolat, de egyetlen árnyékot adó elemet sem sikerült a térre varázsolni. A metrókijáratok és a villamosmegálló hatalmas üvegtetői pedig a budapesti nyárban egyenesen szadista megoldásnak tűnnek.
A kánikula miatt biztosan türelmetlenebb vagyok a szokásosnál, de az sem menti fel a Kálvin tér tervezőit, hogy valamennyi hagyományos, kocka alakú utas váró pavilon is üveg tetejű. Ez csupán mondvacsinált esztétikai okokra hivatkozó, gyalogosellenes gyakorlat Budapesten, ami ráadásul divatot is teremtett: a felújított kiskörúton még a telefonfülkék teteje is átlátszó, biztos azért, hogy beszélgetés közben a leszálló galambokat alulról is meg tudjuk nézni.
Tántorogva, a saját izzadságomban fuldokolva vártam én is a Ganz-csuklóst, és arra gondoltam, az lenne a szép világ, ha végre olyanok terveznék a belvárosi köztereket és utcabútorokat, akik használják is azokat, nem csak a légkondis autójukból, sötétített üveg mögül nézik ezt a várost.
Kattints és nem maradsz le a friss posztokról: