Az országgyűlési kampányban átadták, de az önkormányzati kampány idején már mindenhol újra dolgozni kell a Kossuth téren. Északon és délen is felásva, kipusztult fákkal, üres szobortalapzatokkal, beszakított gyűjtőcsatornával nyitotta az őszi ülésszakot a Nemzet Főtere. A Várkert Bazárénál csak annyival jobb a helyzet, hogy nem szerveztek újabb ünnepélyes átadást a térnek – még.
A legvadabb 2006-os állapotokra emlékeztet a sátorhelyzet ma a Kossuth téren: lépten-nyomon fehér sörsátrak virítanak a kövön. Északon a mélygarázs fölött egy – talán szigetelési – munkát fed, egy másik pedig a hetek óta víz nélküli medencénél végzett javítást takargatja. Középen napról napra nő a politikai okból táborozók sátrainak száma. Délen, az 56-os emlékhelynél markoló dolgozik, a zöldterület harmadát felforgatták.
Az újonnan ültetett fák körülbelül negyede tönkrement, kóróként árválkodnak a kősivatagban. A Kossuth-szoborcsoportból csak Kossuth van meg, a másik nyolc alak hiányzik. De itt legalább egy táblára lerajzolták a jövőbeli állapotot, így támaszkodhatunk a képzelőerőnkre. Nehezebb dolgunk van az Andrássy-szobor esetében. Ott mindössze egy betonhasábból és két mobilvécéből kiindulva kell a nemzeti érzelmeinket előcsalogatni.
Az új tér esztétikájára vonatkozó vitát e helyen most nem nyitnám ki újra. Helyette csak halkan megjegyzem: tiszta szerencse, hogy sikerült innen eltakarítani a troli felsővezetékek, a turistabuszok és a gyorsétterem visszataszító látványát, mert ezek aztán tényleg megbontanák a fehér sörsátrak alkotta jellegzetes vizuális ritmust.
Jó, jó, abbahagyom a kötekedést. Rég rájöttem én már, hogy miért szép a Nemzet Főtere: csak.
Így néz ki ma a 25 milliárdos beruházás.