Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, de nekem szülőhazám ez a kis ország, a fővárosa az otthonom, és rögeszmém, kíváncsiságom középpontja ez a néhány belvárosi utca. Autóból ki sem szállva, hivatalból ki nem lépve a Kossuth Lajos utca 3. is „csak” egy önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan, vagyontárgy, egy sor a nyilvántartásban. Pedig itt lakott Vörösmarty Mihály.
És itt lakott Arany János, Bajza József, Kossuth Lajos és Garay János is. 1840-től itt működött a Landerer és Heckenast Nyomda. Igen, az a Landerer, amit Petőfi, Vasvári, Irinyi és a többiek lefoglaltak 1848. március 15-én. Ahol kinyomtatták a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Petőfi ezért nevezte el Szabadsajtó Udvarnak. Itt adták ki Kossuth Pesti Hírlapját, és itt ülésezett a Batthyány Lajos vezette első független felelős magyar kormány 1848-ban.
Pollack Mihály klasszicista stílusban tervezte az épületet 1814-ben, majd 1851-ben romantikus stílusban átalakították. Mára a gangot megvasalták, a különleges lépcsőházat aládúcolták. Pattogzik a festék és egymást érik a graffitik a fájdalmasan szép lépcsőfordulókban. A kovácsoltvas korlátot spárgával kötötték az oszlopokhoz. Az udvar romos. Legyőzte a felejtés: már a nemzeti ünnepen sem jön senki koszorúzni.
A Kossuth Lajos utca 3. műemlék társasház. A lakások bérbeadásáért és az épület állapotáért is a tulajdonos V. kerületi önkormányzat a felelős. Az elmúlt évek stadionépítési lázában, belvárosi ingatlanértékesítési rohamában erre az épületre egy fillér sem jutott. A kétudvaros házban már csak alig húszan laknak, és sorban mondja fel a bérleteket a tulajdonos belvárosi önkormányzat. Az ottaniak úgy tudják, végül mindenkinek mennie kell majd, hogy ezt az épületet is eladhassák és szállodává alakíthassák.
