Hónapok óta kérvényez, levelez, rajzol, eredmény nélkül. Csak heti két órát akart volna bluest játszani a Belvárosban, de négy ügyosztály és egy önkormányzati cég véleményének kikérése után személyesen a Rogán Antal utasította el a közterület-használati kérelmét. Azt, hogy milyen zenét játszana, senki sem kérdezte.
Szinte az egész V. kerületi önkormányzati apparátust és az elfoglalt polgármestert is megmozgatta mit sem sejtő olvasónk, amikor a nyár elején elhatározta, hogy másodmagával a Zrínyi utcában bluest szeretne játszani, akusztikus gitáron, erősítő nélkül. Mindössze heti pár órára gondolt, és törvénytisztelő állampolgárként annak rendje és módja szerint közterület-használati kérelmet nyújtott be. Arra senki sem volt kíváncsi, hogy milyen zenét és milyen színvonalon játszana, de a kézügyességét egy saját rajzolású térképrészlet elkészítésével kellett bizonyítania. Imre így foglalta össze a VárosSzívének írt levelében a történteket:
Július elején „felkerestem a Fővárosi Közterület-hasznosítási Társulás irodáját és benyújtottam egy közterület foglalási kérelmet írásban, 2 főre, 1 m2-re, amihez rajzot kellett készítenem (nem csak úgy, Móricka-módra, hanem vonalzóval), olyan részletekkel, hogy pontosan mikor szeretnénk, és egészen pontosan hol szeretnénk használni a területet. Az ügyintéző hölgy átvette és közölte, hogy a minimum elbírás idő 3 hét…. Ha jól emlékszem, többek között a műszaki osztály, az építési osztály, a főépítész iroda, és a Váci utca Bevásárlónegyed Nonprofit Kft (wow) véleményezte ezt a hatalmas és a belváros utcaképét nagyban befolyásoló projektet.
Egy hónap is eltelt, mire a polgármester határozatot hozott Imre ügyében, azaz egyedi mérlegelési jogkörében eljárva elbírálta és elutasította az utcazenélés céljából beadott közterület-használati kérelmet. Imrét erről levélben értesítették, de több heti izzadságos hivatali ügyintézés, véleményezés során arra már nem szakítottak időt, hogy indoklást írjanak az elutasító határozathoz. Viszont hosszasan fenyegették avval, hogy százötvenezer forintig terjedő bírságot szabhatnak ki rá, ha engedély nélkül zenél.
Az elszánt gitáros így - egy utcasarknyival távolabbra – augusztus közepén újabb kérelemmel próbálkozott. Legfrissebb hírei szerint „elakadt az ügy, mert az alpolgármester nem dönt ebben a rendkívül bonyolult ügyben. Az előadó a második esetben még azt is kérte, hogy jelöljem meg, hogy a járdán vagy az úttesten kívánunk játszani… azt hittem viccel, de nem, mert rá is kellett rajzolnom a kérelemre.”
Imre története nemcsak azért tanulságos, mert megmutatja, hogy milyen rejtett kapacitások vannak az önkormányzati igazgatásban, hanem azért is, mert kiderül belőle, hogy miért nincs színvonalas utcazene a Belvárosban. Már egy éve, hogy az V. kerület – a lakossági panaszokra hivatkozva – hadjáratot indított az utcai zenélés ellen. Az addig is engedélyhez kötött tevékenységre vonatkozó bírságolási tételeket az egekig emelte, engedélyt meg szinte nem is adnak ki. Az eljárás látszólagosságát jól bizonyítja, hogy a játszani kívánt zenére egyetlen kérdés sem vonatkozik. Így most felesleges rajzolgatással, levelezéssel, telefonálgatással szórakoztatják azokat, akik be szeretnék tartani a szabályokat, pedig mennyivel korrektebb lenne megmondani, hogy te, öregem ne is próbálkozz. Eközben pedig a Vörösmarty téren az indiánok zavartalanul verik a tamtamot a turistáknak, pörgebajszos bácsi tekeri a nyenyerét a Deákon. A kerületiek pedig vegyék tudomásul, hogy a hivatal jól megoldotta a problémájukat.
(Hősünk még most is várja a döntést a második kérvénye ügyében, ezért – habár ő teljes nevével vállalta a történetét – csak a keresztnevével említem, hátha így marad elméleti esélye az engedély megszerzésére. Hajrá Imre!)
Kattints és nem maradsz le a friss posztokról: