Van a Bajcsy-Zsilinszky úton (vajon mikor nevezik át szegény Endrét is…) egy régi nyomda. Azt hiszem, a költő, politikus és hadvezérről lett elnevezve Zrínyinek, nem pedig az dédapáról, a hadvezér Zrínyi Miklósról.
Ez a nyomda – vagyis, ami maradt belőle - méltó lezárása a Bajcsy-Zsilinszky útnak. Az amúgy rendkívül zajos, szmogos Bajcsyn, ahol a felüljárót annak idején elsőre nem tudták összeilleszteni (csak pár méter hiányzott), nem a legszebb látvány végigmenni, viszont lakni meg se kellene próbálni. Fák nemigen vannak, viszont megtekinthetjük talán egyetlen szépsége, a Bazilika hátulját (mikor tervezték, a fő forgalom a túloldalon volt). Nos, ennek az útnak a végén terpeszkedik egy felállványozott, romos ház. Az állványzat nagyszerűen rohad, az épület oldalából maró szag terjeng, hogy a többfajta rejtett és kevésbé rejtett, kinyomozhatatlan eredetű (ember, állat?) foltokról ne is beszéljünk.
A nyomda egyetlen színfoltja egy utcai szaxofonos, aki általában hétvégenként itt muzsikál. Persze nem egy Charlie Parker, de ez nem is a Minton’s Playhouse.
Visszatérve az épületre, csak kívülről láttam eddig (ha engednék, se szeretnék bemenni), az első, ami felmerült bennem: mikor dől össze? A második: remélem, nem rám. Na jó, ne legyünk annyira egoisták: senkire se dőljön rá! Aztán az a kellemetlen érzésem támadt: lehet, hogy csak én látom ezt a romos monstrumot. Végigpásztázva az embereket körülöttem, azt láttam, mintha csak egy átlagos épület és annak (ilyen persze nincs) külső átriumában sétálnának és nem egy bűzlő, rohadó, életveszélyesnek tűnő 5 emelet magas behemót szomszédságában. Kérnék mindenkit, járjanak utána!
Talán én láttam rosszul, vagy csak álmodtam az egészet, vagy esetleg aki tudna tenni valamit, alszik…
Kropacsek Hugó
