Értesülj elsőként, csatlakozz!

Közel 300 millió forint közpénzt költöttek rá másfél év alatt, most mégis jogutód nélkül szünteti meg az V. kerület a Váci utca felvirágoztatására létrehozott projektcégét. Újramárkázást, magyar Oxford streetet, parkolási lehetőséget, a boltosok közösségének megszervezését ígérték – nem lett belőle semmi.

Nagy kár érte. A kezdeményezés ugyanis indokolt volt, tényleg kellett volna valamit tenni azért, hogy a belvárosi kiskereskedelem érdemben fel tudja venni a versenyt a budapesti plázákkal és más európai fővárosok bevásárló utcáival is. A tervet másfél éve nagy csinnadrattával mutatta be az önkormányzat, most egy nyilvánvalóan hamis állítással indokolva, zárt ülésen döntöttek a Váci Utca Bevásárlónegyed Kft. végelszámolásának elindításáról. Szerintük ugyanis a cég a „feladatát mostanra betöltötte”. (határozat a 23. oldalon.)

Tavaly tavasszal, a projektcég indulásakor a kerület később hirtelen eltüntetett alpolgármestere, Puskás András és a cég angol ügyvezetője, Michael Carroll virtuális bevásárlóközpont létrehozását, a Váci utcában elérhető szolgáltatások bővítését, újramárkázást, a környék presztízsének növelését ígérte. Bejelentették, hogy megoldják a parkolási problémákat is azzal, hogy egységes informatikai rendszerbe szervezik a környék parkolási lehetőségeit. Nem kevesebbet vállaltak a nyilvánosság előtt, hogy a Váci utca lesz a magyar Oxford street, a magyar Mariahilfer. A környékbeli boltosokat – önkéntes alapon – klaszterbe akarták szervezni, a klaszter működését, a közös reklámot, rendezvényeket, pr-t az első két évben az önkormányzat közpénzből tervezte finanszírozni. Az eredeti elképzelés szerint a két év leteltével a csatlakozó üzleteknek is be kellett volna fizetni a közös pr-keretbe. Csakhogy idáig már nem jutottak el. 

Ha végigviszik, izgalmas kísérlet lett a Váci utcai boltosok klaszterbe szervezése: kiderült volna, hogy önkormányzati kezdeményezésre lehetséges-e egy környék kiskereskedőit együttműködésre, szerveződésre bírni. És ez a főváros belső kerületeinek fejlesztéséhez adott volna használható tapasztalatot. Ehelyett azonban mindössze négy bekezdésnyi, semmitmondó szöveg alapján döntött november 13-án az V. kerületi képviselőtestület a cég végelszámolásáról. Szerintük „a Váci utca és környéke fejlődése – a nemrég befejezett felújításokkal együtt – új és frissebb pályára állt, amely folyamatot véleményünk szerint már tovább tudják venni a területen működő üzletek”. 

Lássuk akkor a valóságot: idén tavaszra elkészült a Váci utca és a környező kis utcák új burkolata, de ezt a munkát nem a Váci Utca Bevásárlónegyed Kft., hanem a kerület városüzemeltető cége végeztette el és fizette ki. Logó lett, oda is került minden üzlet bejárata elé az új burkolatba. Nem sikerült azonban a parkolás terén eredményt elérni, és még mindig vásári, silány megállítótáblákkal van tele a környék. Hiába lett gyakoribb a közterületesek és a rendőrök járőrözése, a kesztyűárusok, bérkoldusok száma nem csökkent. Valóban megjelent negyedévente az ígért Váci utca című reklámmagazin, minden szám elején Rogán Antal fotójával és köszöntő szavaival. Elkészült az utca honlapja: vaciutcanegyed.hu, tavaly karácsonykor kisvonat járt, néhányszor divatbemutatót szerveztek. 

A bajok idén tavasszal kezdődtek: először az Átlátszó írt az V. kerületi kommunikációs tenderek, közöttük a Váci utca projektcég beszerzéseinek furcsaságairól. Kicsit később kiderült, hogy nemcsak az országgyűlési Fidesz-frakcióból, hanem ettől a cégtől is rendszeres jövedelmet kap a helyi választási kampányokban a Fidesz bunkósbotjaként használt Pesti Srácok. Nehéz azt feltételezi, hogy mindez véletlen lenne: ekkor Rogán Antal frakcióvezető és helyi polgármester is volt egyszerre. A cég sorsa mégis akkor pecsételődött meg igazán, amikor a kezdeményező alpolgármestert, a polgármester Pasa-parkbeli szomszédját, Puskás Andrást hirtelen eltüntették a kerületből: az utódja még ennyire sem foglalkozott a projekt eredeti céljával. 

Kár, hogy ez lett a vége. Kár azért a ki tudja, milyen hatékonyan elköltött 300 millióért. De mégis, a legnagyobb kár az, hogy az új kerületi vezetés szerint ebben a mostani szedett-vedett állapotában rendben van a Váci utca.

Medgyaszay tervezte, nemrég még az államé volt és kulturális intézmények működtek benne. Majd az V. kerület tulajdonába került, projektcégbe apportálták, de a nagyszabású ingatlanfejlesztési tervek megvalósítása helyett a válság mélypontján eladták. Azt én sem tudom, hogyan lehet bölcsészként milliárdossá válni, de azt elmesélem hogyan került Giró-Szász Andrásékhoz a Dorottya utca 8. - És nem ez az egyetlen belvárosi ingatlan mostanában, ami fejlesztés címén tűnik el a köztulajdonból.

Díszes, szecessziós lakóépületet tervezett Medgyaszay István az 1910-es évek elején a Dorottya utca 8. szám alá. A homlokzatot szobrok díszítették, hatalmas üvegablaka Bíró Máté népballadáját mesélte el. Budapest ostromakor azonban súlyosan megsérült, minden ékétől megfosztva állították helyre és a Nemzeti Parasztpárt székháza lett. Később a Kulturális Kapcsolatok Intézete költözött ide, a rendszerváltás után az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet székhelye lett. Az irodák mellett, az épület földszintjén működött 1955-től egészen 2009-ig a legendás Dorottya Galéria, ami a kortárs művészeknek adott bemutatkozási lehetőséget. 

A kétezres évek végén állami tulajdonból a Rogán Antal vezette V. kerületi önkormányzathoz került az épület. A Dorottya Galéria bezárt, az Oktatáskutató Intézetet elköltöztették: a Dorottya utca 8. üresen álló irodaházzá vált. Új tulajdonosa ekkor gondolt egy nagyot: ingatlanfejlesztési terveket szövögetett. Létrehozta a Belváros-Lipótváros Ingatlanfejlesztési (BLIF) Zrt-t 2008 nyarán, majd egy évre rá üresen álló ingatlanokat apportáltak a cégbe. Így került a BLIF-hez a Dorottya utca 8-on kívül többek között a Báthory utca 12., a Hold utca 17., a Nyáry Pál utca 12. és a Zrínyi utca 14. is. Az akkoriban kommunikált céljuk az volt, hogy magántőke bevonásával feljavítják ezeket az ingatlanokat, végül majd az önkormányzat nyereséggel száll ki az üzletből. A céget Sélley Zoltánra, az V. kerület mostani jegyzőjére bízták.    

Nem lett semmi a fejlesztésből és a nyereségből sem. A BLIF részvénypakettjét alig egy évvel később, 2010 nyarán, az ingatlanpiaci válság mélypontján már eladásra pályáztatták. A csomagot az épületekkel együtt egy luxemburgi bejegyzésű, ismeretlen hátterű cég vette meg a válsághoz szabta, nyomott árat fizetve érte. Az azóta is üresen álló Dorottya utca 8. négy év elteltével a napokban Giro-Szász András kormányszóvivő vagyonnyilatkozatában bukkant fel.

Vállalkozósdit, ingatlanfejlesztősdit akartak játszani az önkormányzatot vezető fiatalok? Jót akartak, csak nem jött össze? Hiányzott az üzleti tapasztalat, váratlanul jött a válság? Akár így is lehetne értelmezni a történteket, ha csak egyszer fordult volna elő. De nem ez az egyetlen ilyen eset. 

Kísértetiesen hasonló történet játszódott le a Bástya utcai üres telekkel is: azt a köztulajdont is fejlesztés címén apportálták projektcégbe, most pedig már árverezik. A déli belváros egyetlen üres, mélygarázs építésére is alkalmas, értékes ingatlanját szintén „fejleszteni” akarták, ezért az V. kerület a hírhedt – és szintén luxemburgi bejegyzésű - SCD Group-pal BP Property Delta Kft. néven közös céget hozott lére. A cégbe a Bástya utcai telekkel szálltak be, de az országszerte ingatlanokat felvásárló cégcsoport hamarosan bedőlt, sehol, semmilyen fejlesztést sem valósított meg. 

A felvett hitelek fedezete az apportált telek lett, a felszámoló árverezteti, legutóbb idén augusztusban nettó 571 millió forintért hirdette meg. A telekre a két hitelező bank vásárlási joga van bejegyezve, mindkettő 2014. december 17-én jár le. Karácsonyig kiderül tehát, hogy vissza tudja-e jelentős ráfizetéssel licitálni saját ingatlanát vagy végleg elveszíti a rábízott köztulajdont az V. kerületi önkormányzat. Ez utóbbi esetben izgatottan várhatjuk, hogy évek múlva kinek a vagyonnyilatkozatában bukkan majd fel a Bástya utcai telek. 

Köszönjük, nem kérünk Aldit a Kossuth Lajos utcába. Nem kell, mert mi itt a Belvárosban csak CBA-ban akarunk vásárolni és szívesen fizetünk az alapvető élelmiszerekért húsz százalékkal többet. Itt rezsicsökkentés volt, úgyhogy csak ne jótékonykodjon velünk valami idegen diszkontlánc. 

Voltak persze olyan eltévelyedett honfitársaink, akik a Kossuth Lajos utca feltámadását vizionálták a boltnyitástól. Arról kezdtek papolni, hogy ha lesz miért gyalog bemerészkedni kipufogógőzbe, akkor majd a többi üzlethelyiség is bérlőre talál. Üzenjük nekik, hogy ne éljék bele magukat. Nem fogjuk hagyni, hogy jöttment németek élesszék fel a Belvárost. Ha nem alkalmas stadionnak, ott rohadjon meg, ahol van.

Gratulálunk az V. kerületi önkormányzatnak. Szép húzás volt eladni az évek óta üres helységet annak a profitéhes bagázsnak. Első blikkre direkt szemétségnek tűnhet, hogy még fel is bíztatták a céget, aki lelkesedésében, hosszú távra tervezve nem csak a boltot rakta rendbe, hanem beszállt a feketévé koszlott homlokzat felújításába, de csak azt kapták, amit megérdemeltek. Húzhatnak a fenébe a világörökségi területről.   Nyugi, amikor majd három év múlva szedik a sátorfájukat, nem vakarhatják le azt a csicsás fehér vakolatot az épületről. Addig is javaslom, hogy röhögjünk a nyomorukon és képzeljük magunk elé, milyen szar érzés lesz pár nap múlva megnyitniuk a halálra ítélt kócerájukat.

Itt az ideje, hogy minden magyar megértse, nem elég Alcsútdobozon átadni a strómanok vadonatúj mangalicatelepét, rá is kell kényszeríteni az embereket, hogy megvegyék az uniós pénzből megtámogatott haverok terményét.  Ott van például az a szép magyar nevű, emeletes Corso Gourmet CBA a Váci utca 54-ben. Akkora üvegkockát toltak a tetejére, hogy olyat ritkán lát műemlékre biggyesztve a világ: mégsem akar ott vásárolni a kutya sem. Szerencsére az illiberális állam nem hagy egy CBA-t sem az út szélén, inkább vállalja, hogy néhány hétig igazságtalan külföldi támadásoknak legyen kitéve, de bezáratja a konkurenciát.

Egy szó mint száz, Varga Mihály jobban teljesít: ez a külföldi diszkontláncokat ellehetetlenítő kormányjavaslat zseniális. Mert úgy ad versenyelőnyt a CBA-láncnak, hogy még csak versenyeznie sem kell. Mert eléri, hogy az is ott vásároljon, aki magától nem jött rá, hogy ez hazafias kötelessége. Nem baj, ha nem olyan tiszta, nincs olyan választék vagy jóval drágább, majd megszokják. Emlékszem még, hogy nyavalyogtak akkor is, amikor azok a szorgalmas fideszes atyafik kapták meg a trafikokat. Megszokták azt is, elhallgatnak majd most is.

Tökös húzás volt, na. Most aztán sikerült végérvényesen elvenni a nyugati tőke kedvét: mutasson valaki egy külföldi céget, aki a Kossuth Lajos utcai Aldi történetének ismeretében beruházásba mer kezdeni a belvárosban.

Még mindig nem vagyunk túl rajta: újabb választási év, újabb utcaátnevezési harcot indít a belvárosi önkormányzat. Most a Pénzügyminisztérium melletti Szende Pál utcát akarják mindenáron Wekerle Sándor utcává átkeresztelni. Az indoklás zseniális: Wekerle „nevéhez fűződik a máig tartó kispesti városrész és fogalom”.

Szende Pál pénzügyminiszter nevét 1947 óta viseli ez a József nádor tértől a Duna partig tartó, nemrég lekövezett kicsi utca. A november 13-i testületi ülésen a kormánypárti önkormányzati képviselők gondolkodás nélkül az átnevezésre vonatkozó javaslatot, pedig abban egy sor sem szerepelt arról, hogy tulajdonképpen mi a bajuk Szende Pállal. lTermészetesen Wekerle Sándorral sincs semmi baj, politikusi teljesítménye alapján nevének ott a helye a budapesti közterületeken. Nem véletlen, hogy róla nevezték el Kispest általa létrehozott városrészét, meg egy üzleti főiskolát és egy utcát is Soroksáron. Gondolom erre akart kilyukadni a megtiszteltetéstől félájult hivatalnok is, amikor azt írta az előterjesztésbe Wekerléről, hogy „nevéhez fűződik a máig tartó kispesti városrész és fogalom”. 

Az utca átnevezésre a kerületi önkormányzatok javaslatot tehetnek, amit aztán „felterjesztenek” a Fővárosi Közgyűlésnek – a döntés ott születik meg. Ott pedig a legutóbbi időkig az volt a gyakorlat, hogy az új névadásoknál praktikus okok miatt nem járultak hozzá, hogy ugyanazt a nevet két budapesti közterület is viselje. A Szende-Wekerle névcserét már 2011-ben is kérte az V. kerületi önkormányzat, akkor éppen a névismétlés miatt nem engedte meg a Fővárosi Önkormányzat. Máig nem változott semmi az ügyben: Wekerle még mindig Kispesté, az utcanév pedig továbbra is Soroksáré, egyszerűen azért, mert nekik jutott eszükbe hamarabb utcát elnevezni az első polgári származású miniszterelnökről. Ennek ellenére a belvárosban leporolták az aktát: megint megszavazták, megint kérik az átnevezést. Új érvet sem találtak, csak abban bíznak, hogy az új, polgármesterekből verbuvált testület nem ismeri, mi a szokás.

Ilyenkor mindig kíváncsi vagyok rá, hogy azért kell ezt csinálnia egy kerületnek, mert letelefonáltak a minisztériumból, hogy zavarja őket Szende és valaki polgáribbat akarnak, vagy egyszerűen lentől jövő ideológiai ügybuzgalomról van szó. És azt is csak halkan merem felvetni, hogy egy harmadik pénzügyminiszter tényleg nem jutott eszükbe? Mindenesetre ideológia ide vagy oda, jobb csínján bánni ezekkel a keresztelgetésekkel, mert sok kellemetlenséget okozhat: címváltozást, átíratást, új utcanévtáblát, új BKK-menetrendet, új térképet kell intézni. Az emberek morcosak szoktak lenni az ilyesmitől.