Értesülj elsőként, csatlakozz!

Negyven oldal terjedelemben megjelent a kerületi újság idei első száma. Ebből mindössze fél oldalt sikerült az országos méretűvé dagadt belvárosi ingatlanbotrányra szánni. Sőt, valahogy még azt is „elfelejtették” megosztani az olvasókkal, hogy valószínűleg nyomozóhatósági eljárás indul az önkormányzat ellen. Furcsának tűnik? Ha számításba vesszük, hogy már nemcsak Karalyos József és élettársa, hanem a felnőtt fiú is a helyi médiában dolgozik, nem is annyira meglepő ez, inkább csak gusztustalan.

Egy hónapja derült ki, hogy az új Fideszes polgármester, Szentgyörgyvölgyi Péter testvérét, a kerületi képviselővé választott Szentgyörgyvölgyi Gábort akarta az önkormányzati tulajdonban lévő tévé, a City TV Kft. felügyelőbizottsági elnökének választatni. Amikor rájött, hogy ez összeférhetetlen lenne, adminisztrációs hibára hivatkozva módosíttatta az erre vonatkozó testületi döntést, így újra Kerényi Imre lett a tévé felügyelőbizottsági elnöke. 

Igen, a miniszterelnöki tanácsadó, homofób Kerényi Imre. És olyan jól felügyeli ezt a céget, hogy minden további nélkül ott lehet közpénzből fizetett alkalmazott az egész Karalyos-család. Az ügyvezető Szabó Adrienn, Karalyos József élettársa, a kommunikációs tanácsadó Karalyos József személyesen, az egyik operatőr pedig Karalyos felnőtt fia. A cég a most elfogadott kerületi költségvetés szerint – ahogy tavaly – idén is 82 millió Ft közpénzt kap az önkormányzattól.

Százmilliókat fizetett már ki eddig is a Karalyos-család érdekeltségébe tartozó Mai Belváros című lapnak az önkormányzat a helyi hírek megjelentetéséért. Ott Karalyos József az igazgató főszerkesztő, az élettárs pedig a lapszerkesztő, az újság cikkeinek nagy részét is ő írja. Nem véletlen tehát, hogy az ellenzékről - ha meg is jelenik benne – egyetlen sort sem írnak, ami a valóságnak megfelelne. Sőt, még most is próbálnak úgy tenni, mintha mi se történt volna. Hiába ritka színvonaltalan ez az újság, a hatását nem szabad alábecsülni. Budapesten az V. kerületben élők átlagéletkora a legmagasabb, az itt élők túlnyomó többsége az ingyenes kerületi lapból tájékozódik a helyi közügyekről.

A belvárosi média családregényében egy fejezet az ingatlanos összefüggésekről szól. Karalyos cége, a Mai Belvárost kiadó Impress Régió Kft. birtokában van az az ingatlan, ami Habony Árpád állandó lakcíme, miközben Habony a sajtóhírek szerint a Szerb utca 9-ben lakik. Ahogy korábban már megírtuk, Karalyos bérelte és üzemeltette a Parlament Café-t és az azzal egybenyitható Kossuth téri házasságkötő termet rendezvényteremként egészen addig, amíg a lakossági igényekre fittyet hányva az önkormányzat egy Leisztinger Tamáshoz köthető cég számára értékesítette azt. 

Helyette, mintegy kárpótlásul az Október 6-a utcában vehette bérbe a volt SZDSZ-irodát, amit étteremnek akar átalakítani. Azt is megírtuk már, hogy a munkálatokat az önkormányzat bérleti díj kedvezményekkel támogatta, miközben a műemlék épület lakói a szellőző engedély nélküli építése miatt szenvednek. 

Hogy kerek legyen a történet, végül felébredt Csipkerózsika-álmából a volt Kossuth téri házasságkötő is. Itt akartak KFC-t nyitni, de ez a projekt – a KFC-nek nagy veszteségeket okozva – végül nem valósult meg, mivel nem illett a gyorsétterem a nemzet főteréről 

A Város Szíve három éve folyamatosan írja meg a gyanús belvárosi ingatlanügyeket. Most az általunk nyilvánosságra hozott eladásokat és visszás közterület-használati ügyeket egy virtuális térképre gyűjtöttük össze.

A térképen tizenöt helyszínt jelöltünk, ahonnan egy-egy kattintással a témában írt blogposztjaink érhetők el. Szükség is van a rendszerezésre, hogy az üzlethelyiségek, botrányok, vizsgálatok tömegében ne feledkezzünk meg a mostanában már nem emlegetett Kossuth téri házasságkötőről, a Párisi udvar vagy a Szent István Iskola teljes épületének eladásáról sem.

Aszfalt, parkoló, aszfalt, parkoló, aszfalt, buszmegálló. És ezzel mindent elmondtam a felújított Hold utcáról. Olyan semmilyen se lett, hogy még a beruházó BKK is elfelejtette bejelenteni, év végére kész lett. Ez is megvan, pipa.

Az állandó tarkabarka térburkoláshoz szokott belvárosi szemek most valami nagyon szokatlant láthatnak a Hold utcában. A BKK beruházásában, a Fővárosi Útfelújítási program részeként októbertől decemberig szépen, akkurátusan, amolyan puritán módra leaszfaltozták a rövid útszakaszt. Miközben a kivitelezésben semmi extra, a tervezésben sikerült egy apró nagyvárosi csodát végrehajtani: több parkolóhelyet festettek fel, mint amennyi korábban volt. Egyik oldalon halszálkában, másik oldalon merőlegesen lehet megállni, közvetlenül a szabad helyekben bővelkedő Szabadság téri mélygarázs szomszédságában.

Az egyetlen méltányolható újdonság a kerékpárosoknak kedvez. Tisztességesen kitáblázták és kétirányúvá tették az utcában a biciklis forgalmat. Ezen kívül minden maradt a régiben: a régi aszfalt helyett most az új aszfalton mehetünk a Nemzeti Bank előtti térköves járdától a Batthyány Örökmécses térkövezett környékéig.

Sokan állították már, hogy megfejtették az V. kerületi ingatlanügyek titkát. De a gazemberség valójában nem önmagában a 30 százalékos vételárkedvezmény volt, hanem az, hogy a korábban egy évtizeden át jól működő, a kerületi kereskedelem életben maradását segítő ingatlangazdálkodási rendszert torzították el valami egészen mássá. A kettő közötti különbség nem bagatell: ugyanis ez döntheti el az ellenzéki feljelentések sorsát.

A Blikk ma írta meg, hogy a Károly körút 26-ot azzal a hivatkozással értékesítette az V. kerületi önkormányzat, hogy a lakosság alapellátását szolgáló kereskedelmi egységet nyit benne a vevő. A helyiséget továbbadták és azóta is üresen áll. A Rogán-időszak végére csak ennyi – egy mondvacsinált indoklás - maradt a korábbi, a helyi kiskereskedelmet is támogató ingatlangazdálkodási rendszerből.

A belvárosi önkormányzat – a többi budapesti önkormányzathoz hasonlóan – a rendszerváltás óta folyamatosan privatizál. Kifejezetten választói igény alapján Mihályi Gábor szabad demokrata polgármester idején kezdték az V. kerületi lakások értékesítését. Kormányrendelet írta elő, hogy a bentlakó bérlőtől a lakás értékének maximum 30%-át kérhették el vételárként. A belvárosi, üzleti célra használható ingatlanok eladásának szabályait, az úgynevezett „elidegenítési rendeletet” már Karsai Károly, akkor még független polgármester javaslataként fogadta el 1995-ben a helyi képviselőtestület. 

A szabályozást elismert szakemberek készítették elő, és a folyamatban civil partnerként részt vett a dr. Hidasi Gábor vezette Helyiségbérlők Egyesülete is. Ekkor, e szabályok szerint kezdődött el az üzlethelyiségek magán kézbe adása. Mindez erős társadalmi nyomásra történt, hiszen a 90-es évek elején a Vagyonátadó Bizottság által az V. kerületi önkormányzat tulajdonába adott üzlethelységek nagy többsége az 50-es évek előtt magántulajdonban volt.

Az eladásokat azonban kényszerpályára helyezte az előprivatizációt szabályozó 1990-es törvény. Az előprivatizáció során ugyanis az üzlethelyiségek, vendéglátós helyiségek gyakorlatilag örökbérleti konstrukcióban kerültek a vállalkozásokhoz. Az előprivatizációs bérlemények esetében nem volt más választása az önkormányzatnak, az ingatlant csak az előpivatizáció során kijelölt bérlőnek adhatta el. 

Habár az önkormányzatnak már akkor is kötelessége lett volna megfelelő állapotba hozni a bérbe adott ingatlant, erre rendre nem volt fedezet: általánosságban elmondható, hogy leromlott, a hatósági előírásoknak sem megfelelő állapotban adták át a boltokat a bérlőknek. Ez utóbbiaknak tehát jelentős befektetéseket kellett tenniük ahhoz, hogy a vállalkozást engedélyeztetni, majd üzemeltetni tudják. Később, a tényleges privatizáció során ezt a pénzbeli ráfordítást ismerte el az önkormányzat, amikor a vételárból 30 százalékos kedvezményt biztosított. Azaz ezt a konstrukciót, ezt a kedvezményt azoknak a vállalkozásoknak találták ki, akik évek óta bérelve az önkormányzati helységet annak felújítására, használhatóvá tételére sok pénzt költöttek. 

A felújításra költött összegek elismerése már csak azért is fontos szempont volt, hogy vállakozóbarát, kiszámítható üzleti környezet jöhessen létre a Belvárosban. Hiszen rájöttek arra, hogy a működő, igényes helyi vállalkozás adóbevételt jelent, és enélkül a turizmus is elképzelhetetlen. A rendszer lényegi eleme volt tehát a helyi kis-és mikrovállalatok megmaradásának támogatása, ami nélkül a kerületi üzlethelyiségek a mostaninál is nagyobb arányban maradtak volna üresen, bérlő nélkül.

Az 1995-ös szabályok keretei között, de azok finomhangolásával dolgozott az önkormányzat 2002-től, Steiner Pál vezetésével. A szocialista polgármester alakította ki a frekventált helyen lévő vagy híres múltú üzlethelységek esetében a hosszú távú bérbeadás módszerét. Azaz ezeket az üzleteket nem adták el, hanem 15 évre szóló bérleti szerződést kötöttek rá, amit idővel újabb 15 évre hosszabbítani lehetett. Az üzlet felújítására, átalakítására fordított összeget pedig bérleti díj kedvezményként írták jóvá. Így a különlegesebb adottságú ingatlanok köztulajdonban maradtak, a bérleti díjból származó bevételekből pedig az önkormányzat működési kiadásait lehetett fedezni.

Az ingatlangazdálkodást és vállalkozásösztönzést összekapcsoló rendszer konszenzussal és jól működött Rogán Antal polgármesterré választásáig. 2007-ben, vezetése mellett jelentős mértékben módosították az ingatlanok bérbeadására, eladására vonatkozó helyi rendeletet. Ettől kezdve a helyi vállalkozások ösztönzése, a bérlők befektetéseinek elismerése valami egészen mássá torzult. A hírekben naponta előforduló ingatlanügyeknek közös pontja, hogy rövid, mindössze pár hónapnyi bérleti időszak után, és értéknövelő beruházás nélkül vehették meg a bérlők 30 százalékos kedvezménnyel, elővásárlási jogukkal élve az ingatlanokat. Az eddig nyilvánosságra került adatok alapján ez történt a Károly körút 26. esetben is.

Bár ez a kerületi ingatlanügyekről szóló beszámolókból rendre kimarad, volt még egy, talán az előbbinél és körmönfontabb módszer az elővásárlási jog megszerzésére. Ennek „iskolapéldája” a Kossuth téri házasságkötő terem eladása. Ott az épület kis hányadát bérlő, ezáltal elővásárlási joggal rendelkező apró céget, a Stúdió V. Kft-t megvette egy Leisztinger Tamás vállalkozóhoz köthető cég. A különleges adottságú ingatlan így végül versenyeztetés nélkül, nyomott áron került magánkézbe. 

A kerületet nem csak az elővásárlási joggal való trükközés miatt érte kár az elmúlt nyolc évben, hanem azért is, mert a felelőtlen ingatlangazdálkodás miatt a Belváros továbbra is tele van üres és pusztuló üzlettel. Abszurd, de még a volt Kossuth téri házasságkötő és a Károly körút 26. is üresen áll.