Az egyik legjobb dolog az V. kerületben, hogy itt nincsenek ocsmány óriásplakátok. A felszínen egy se, talán csak a metróalagútban van néhány. Nálunk főleg Mahír-oszlopok vannak, amíg a hirdetők plakátjai összetartják őket. Még egy-két csapadékos hét, és úgy saccolom, a rozsda megeszi őket.
Nem hittem a szememnek, amikor az Alkotmány utcában és a Bajcsy-Zsilinszky úton a hirdetőoszlopok oldalán, alján furcsán gusztustalan, leginkább a barlangokban itt-ott látott borsókőre emlékeztető képződményeket pillantottam meg. Ez az anyag csomókban, kupacokban gyűlt össze a peremeken, és hangosan csámcsogott. Látványosan eszi a rozsda a Mahír hirdetőoszlopait. Már a frissen felragasztott plakátokon is átütnek a vörös foltok, a lábazati elemek sok helyen „kirojtosodtak”, eltörtek. Néha azt is nehéz megállapítani, hogy az eredeti szín a kék volt. Nem tudom, mennyire stabil ilyen állapotban a fémhenger, de valószínűleg néhány, a szombat esti buli után felbátorodott átlagos testfelépítésű fiatalember simán felborítja. Mindenesetre én nem parkolnék a rozoga oszlopok mellé.
Egy teljes oszlopos reklám havi díja a Mahír honlapja szerint átlag 190 ezer forint, ehhez jön még az is, hogy a teljes lábazatot külön adják bérbe havi 23 ezerért.. Ez így együtt egy óriásplakát bérleti díjának többszöröse. Az árakat és azt figyelembe véve, hogy – valamilyen bizarr véletlen folytán – a cég tele van állami megrendeléssel, igazán pitiáner dolognak tűnik, hogy ilyen ócskavasakra ragasztgatják a megrendelők hirdetéseit. Egy havi bevételéből már rendbe lehetne tenni az oszlopot, és akkor nem lenne roncstelep hangulata a Parlament felé vezető útnak.
Nem éppen az üzleti etika csúcsa, de találékony megoldás, hogy a Mahír oldalán minden hirdetőoszlop le van ugyan fényképezve, de általában madártávlatból, az utca másik oldaláról, esetleg életlen képen. A gyanútlan megrendelő meg boldog, hogy ilyen klassz helyen, a belvárosban hirdethet. Csak nehogy egyszer közelről is megnézze, mit vett bérbe.
