Ti kitöltöttétek már a polgári védelmi nyilvántartás adatszolgáltatási lapját? Mert én nem, és csak most, hogy a csapból is ez a téma folyik, ástam elő egy szemétkupac aljáról. Ugyanis minket, V. kerületi állampolgárokat olyan szerencsében részeltettek a szorgalmas köztisztviselők, hogy már július 6-án, mintegy két és fél hónappal a többi budapesti kerületet megelőzve kiküldték az űrlapot. Kinyitottam a szép fejléces levelet, elolvastam, jót röhögtem és elhajítottam.
Az „adatszolgáltatási lap” ugyanis azzal kezdődik, hogy a nevemre és címemre kiküldött, kb. 8-as betűmérettel szedett űrlapra én írjam fel gyöngy betűimmel a nevemet és a címemet. Lehet, hogy így ellenőrzik, tudok-e írni, olvasni? A borítékomban volt még egy szép polgármesteri levél és egy oldalnyi kivonat a katasztrófavédelmi törvényből. Ebből megtudtam, hogy a kerületünket milyen „tényezők veszélyeztetik, melyek lehetnek természeti (rendkívüli időjárás, árvíz) és civilizációs (ipari szerencsétlenség, közmű infrastruktúra sérülése) jellegűek”. Rendben. De mégis, ilyen esetekben mit segít az, hogy megmondom, mi a foglalkozásom, és megadom a munkahelyem nevét és a címét? Mert például a bölcsészek eleve nem tudhatnak árkot ásni? És a mérnökök értelemszerűen hasznosabbak cunami idején? Milyen feladatot kapnának vészhelyzetben a kerületi műkörmösök? Vegyvédelmit?
A döbbenet és a röhögés percei után rájöttem: igazából teljesen mindegy, hogy mit írok erre a papírra, sőt még az is, hogy elküldöm-e, mert baj esetén semmire nem mennének vele. Nem tudnának szólni, hogy jöjjek és azonnal hozzam a gázálarcomat, mert a telefonszámomat és az e-mail-címemet nem kérték el.