Pedig szeretem, mert jó hely. Mert van rajta hely mindenféle embernek: a játszótérre menőnek, a turistának, a deszkásnak, kutyásnak, az ebédidőben ejtőzőnek, az este sörözőnek. Szeretem, mert akadálymentes. Szeretem, mert a város közepén van, és arra használjuk, amiért értelme van egy városi térnek: találkozunk, fűbe ülünk, beszélgetünk. De utálom, hogy semmire se becsüljük: önkormányzat, vendéglátós és vendég egyaránt bármit megenged magának az Erzsébet téren.
- Száva lábai mindenkit megihletnek. A Danubius-kút szobrának egyik lábát tavaly letörték, másik most kapott darkos pedikűrt. A fekete festékre már tényleg csak egy kis csillám kívánkozik.
- Van szemetes az Erzsébet téren, de – gyengébbek kedvéért – talán ki kellene írni, hogy nem a díszkút az. Reggelente a nem túl szofisztikált alkoholfogyasztás valamennyi kelléke, úgymint üres üveg, műanyag felespohár, dugó, ott himbálózik a vízben.
- Aki nem a vízbe dobja az üres üveget, az egyszerűen szétcsapatja a földön. Hadd szlalomozzanak csak a kisgyerekek, babakocsisok, kerékpárosok, kerekesszékesek az üvegszilánkok között.
- Az V. kerület utolsó előtti szelektív hulladékgyűjtő szigete is itt van. Én egyben még sosem láttam. Pedig a lakosság szempontjából teljesen felesleges, hiszen évek óta nincs olyan belvárosi társasház, ahol ne lenne szelektív gyűjtő a lépcsőházban.
- Első pillantásra azt hihetnénk, hogy az Erzsébet téren csak a bokrok és a fák tövében esik az eső – de azok a „nedves” foltok nem a csapadéktól vannak. Pedig 200 forintért akár – ha nem is 24 órás nyitva tartás mellett - angol vécébe is elvégezhetné a dolgát, aki akarja. Komolyan mondom, a kutyafuttató jobban néz ki.
- Tavasszal ünnepelte 5. születésnapját Belváros Új Főutcája. Vagyis ünnepelte volna: de ezen a rövid idő alatt menthetetlenül darabjaira hullott burkolaton nem volt mit ünnepelni. Máshol is vannak gondok az V. kerületi Önkormányzat vezénylete mellett felújított Kecskeméti utca – Petőfi Sándor utca – Október 6. utca tengelyen, de az Erzsébet térnél a legdurvább a helyzet.
- Nem produkált jobb minőséget a Fővárosi Önkormányzat sem, amikor a sétaösvényeket burkoltatta. Jobban jár, aki nem a csajokat bámulja, hanem a lába elé figyel.
- Mindig füvet akarunk, de valahogy sosem jön össze. Például ilyen most a múlt ősszel lerakott gyepszőnyeg az óriáskerék mellett.
- Apropó óriáskerék. Azt tudtad, hogy a vidámparki látványosság a kerületi önkormányzat épületéből kapja az áramot? A vezetéket ezen a szexi fémkereten viszik át az út felett.
- A legjobban mégis az zavar, hogy a fenti kilenc irritáló jelenség mindegyike eltüntethető lenne némi szemléletváltással. Az lesz a szép nap,amikor a bulizók végre ráébrednek, hogy ha napról napra letarolják a legnépszerűbb belvárosi teret, akkor nemsokára egy szemétdomb tetején fognak partizni. Vagy amikor a tér hasznosításából hasznot húzók elgondolkodnak azon, mi az az igénytelenség, amit a vendégeik még elfogadhatónak tartanak.
