Két, több mint százéves épület az áldozat
Most a Magyar Állam tüntette el a Szabadság tér 10. és 11. belsejét. Az ő eljárásukat azonban csak nagy jóindulattal lehet faszádizmusnak tekinteni, hiszen az eredeti homlokzatok egészének megtartására jól láthatóan nem törekedtek. Rendesen megszaladt a kezük a kalapáccsal: a felső emeletek helyenként már most hiányosak, homlokzati díszítőelemek vesztek el.
Az Index egy éve számolt be arról, hogy a Budai Vár területén lévő, az amerikai nagykövetség védelmét ellátó tengerészgyalogosok kaszárnyájaként használt Táncsics-börtön visszaszerzése azért húzódik már hat éve, mert a Magyar Állam a csereként felajánlott két ingatlant még mindig nem hozta a nagykövetség számára használható állapotba. A tavalyi cikk ráadásul egy környéken lakó forrásra hivatkozva arról ír, hogy nem zajlik munka a két épületen. Ha eddig nem dolgoztak, most belecsaptak a lecsóba rendesen. Nemcsak a korábban védett két épület belsejét kapták ki, de a homlokzat felső részeit is úgy visszabontották, hogy szinte nem lehet ráismerni az egyébként jellegzetes házakra.
Az állami beruházás egyébként nem az átláthatóság mintapéldánya és engedélyezési szempontból is minimum ellentmondásos a helyzet. A magyar fél 2007-ben már eleve mentesült a közbeszerzési eljárás lefolytatása alól, NATO-szempontokra hivatkozva zárt pályázaton választották ki a régi, időközben csődbe ment és az új kivitelezőt is.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2007-ben elindította a két érintett és korábban is védett épület műemléki védelem alá helyezésére irányuló eljárást, de az eljárásnak érdekes módon máig nincs eredménye. A különleges sorsú, bécsi szecessziós stílusú épületek – ahogy a Szabadság tér 12. is, ahol most az amerikai nagykövetség működik - 1899 és 1901 között épültek Ullmann Gyula és Kármán Aladár tervei szerint. Műemléki környezetben állnak, kötelezően megtartandónak minősítettek, ráadásul a velük egy tömbben álló, ugyanakkor és ugyanazon építészek által tervezett Szabadság tér 12. műemléki védelem alatt áll – de a Szabadság tér 10. és 11. ügyében csak nem akaródzott döntést hozni. Egyébként a második világháború idején ez a három, akkor egybenyitott ház alkotta tömb volt az első hely, amelyen svájci zászló lobogott és ahol a Carl Lutz által kinyilvánított diplomáciai mentesség miatt magyar zsidók találtak menedéket, esélyt a túlélésre.
Ezen az építkezésen projekttábla helyett a fényképezést tiltó táblákat tettek ki, a kerítés oldalán pedig négy-öt magyar rendőr ügyel. Nem törődtem velük, ők sem törődtek velem és a fényképezőgépemmel. Egyébként, ha megpróbáltak volna megakadályozni a bontás megörökítésében, kíváncsi lettem volna, hogy mégis milyen jogszabályra hivatkoznak. 2008 óta a legutóbbi időkig csak a kerítés épült itt. Először egy szimpla, majd megduplázták, tankcsapdát telepítettek – és ma a környék leginkább egy állatkerti gorillakifutóra emlékeztet. De azért a megcsócsált homlokzatot mégsem lehetett kerítéssel eltakarni, a fényképezést megtiltva eltitkolni. Csak remélni merem, hogy itt nem történik meg, ami a Hercegprímás utcában, azaz nem fog a homlokzat megmaradt része egy csendes éjszakán „véletlenül” leomlani. Mert nem tudom, hogy ki kérné számon mindezt a Magyar Államon, mint beruházón. Talán Rogán Antal frakcióvezető, kerületi polgármester interpellálná a miniszterelnököt?
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Város Szíve facebook-oldalához,
ahol rendszeresen Budapest Belvárosával kapcsolatos információkhoz, hírekhez juthatsz.
Kattints és nem maradsz le a friss posztokról:
