Értesülj elsőként, csatlakozz!

Első születésnapját ünnepli, de már hónapok óta munkanélküli az Országgyűlés Hivatala által tavaly 10 millió forintért vásárolt Ferrari traktor. Már a beszerzéskor is feleslegesen pazarlónak tűnt a kisgép kategória királyát, a négykerék-meghajtású Gianni Ferrari Playgreen-t választani a Kossuth téri fű lenyírására, a lehullott lomb összegyűjtésére. Most azonban, hogy a téren április óta nincs már se fa, se fű, egyenesen minden idők egyik leghülyébb közpénz-költésévé vált.

fotóink még tavasszal készültek

Tavaly októberben a hivatal arról tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy a tér másfél hektárnyi zöldfelületének karbantartása olyan volumenű feladat, amivel a kisgép ára három év alatt megtérül. Csakhogy áprilisban a 1,5 hektárnyi zöldfelület mérete nullára csökkent. A hosszú évek óta tervezett átépítés ezek szerint meglepetésként érte az Országgyűlés Hivatalát, hiszen hiába mérlegeltek – akkori állításuk szerint – gondosan, a közpénzből vett szupertraktor mindössze 8 hónapig szolgálhatta a köz javát a Kossuth téren. Magyarul: havi 1,25 milliót költöttünk a Parlament körüli fű lenyírására. Szerintem vannak páran az országban, akik fele ennyiért nekivágtak volna egy kaszával és egy lombseprűvel a gyep karbantartásának.

Sajnos azzal sem lehet menteni a menthetetlent, hogy ha majd elkészül az új tér, lesz bőven mit serénykednie annak a Ferrari-nak. A jövőre esetleg elültetendő fák évekig nem hullatnak annyi levelet, hogy traktor kelljen az eltakarításához. A tér nagyobb fele kövezett lesz, a zöldfelület pedig csak kisebb részt lesz gyep, jobbára inkább a járdaszintből is kiemelkedő, mintázatot adó beültetést mutatnak a látványtervek.

Ekkora pocsékolás láttán minden valamirevaló bérből és fizetésből élő emberben felpörög a kreativitás, mert feltétlenül értelmet akarunk adni az értelmetlennek. Én, megadva magam a kispolgári beidegződéseknek, gondolatban azonnal elkezdtem füvet keresni az V. kerületben. Hogy ha nem is a Parlamentnél, de majd valahol máshol hasznos lehet az a Ferrari. Annyi fű azonban, amire érdemes lenne a traktor négy, szépen barázdált kerekét letenni, összesen nincs az egész kerületben. Az Erzsébet téren csak a szerencsések találnak fűszálakat, az Olimpia parkba minek, mindjárt szétkapják azt is, a Szabadság téren pedig a nagykövetségi tankcsapdák között lehetetlen traktorral szlalomozni.

Lehetne mégis nemes feladatot, új célt adni a nemzeti traktorunknak? Vagy csak egy hirdetést kellene feldobni a Vaterára? „Használt, megkímélt állapotú Ferrari traktor hótolóval eladó, nincs minimálár.” Ha van jobb ötletetek, küldjétek el. 

Kattints és nem maradsz le a friss posztokról:

Korábban már azt hittem, hogy megtaláltam a belváros legizzasztóbb megállóját, de tévedtem. A 7-es buszcsalád ideiglenes megállóhelye a Kossuth Lajos utcában még ennél is keményebb. Egész nap tűzi a nap, nyúlik az aszfalt, remeg a láb, fennakad a tekintet. Árnyék csak akkor akad, ha a gyros-os megsajnálja a tömegközlekedőket, és kinyitja a napernyőjét. Vizet a környéken nem osztanak, viszont lassan kiütéssel győz a csatornaszag.

A Ferenciek tere felújítása idején összesen 10 járat Buda felé tartó utasai várakoznak itt. Ők már átbukdácsoltak a felújítás mellett, és a benzingőz mellett beszívták az építkezéssel járó port is. Nem tudják, de szerencsések, amiért a buszmegálló felé épségben átkeltek a Városház utcán. A Kossuth Lajos utcából a Városház utca felé jobbra lehet ugyanis kanyarodni, csak éppen e manőver végrehajtására úgy kényszerülnek az autósok, hogy a buszsávban egymás mögött álló három csuklós buszt előzve szinte vakon kanyarodnak a buszmegállóba igyekvő emberek közé. Ha kivárnák a sorukat, és a buszsávból fordulnának jobbra, akkor a buszokat akadályoznák az utasok felvételében.

Aki idetéved a napokban, mondjuk, mert Dél-Buda felé a villamos pálya felújítása miatt egyszerűbbnek tűnik erre jönni, mint kétszer átszállni a pótlóra, hamar megtanulja, hogy a remény hal meg utoljára: tízből egyszer úgyis légkondis busz jön. És amíg a hidegfrontot várjuk, vigasztalódjunk azzal, hogy az átépítés szépen halad, a tér Duna utca felőli sarkában már a hatszög alakú mintákat rakják ki a díszkövekből. 

Kattints és nem maradsz le a friss posztokról:

A fiatalokat és a nyugdíjasokat akarta megnyerni a Bábolnai Állami Gazdaság 1988-ban, az első magyarországi McDonald’s étterem megnyitásával. A Régiposta és az Aranykéz utca sarkán 25 éve lehet BigMac-et venni, a nyitás napján a Váci utcában kígyózott a sor az akciós, 43 forintos óriáshamburgerért.

„Szeretnénk megnyerni a fiatalokat. A fiatalokat azért, mert ez nem alkoholistáknak készül, mert alkoholt nem mérünk ezekben az üzletekben. (…) És építünk a nyugdíjasokra is, mert hiszen olcsó és jó étkeztetésre számítunk” – nyilatkozta egy korabeli riportban Burgert Róbert, a Bábolnai Állami Gazdaság igazgatója a Régiposta utcai „meki” megnyitása alkalmából. Részben teljesültek is az elvárások: az étteremlánc hamarosan tényleg a fiatalok helye lett, de a nyugdíjasok táplálkozásának bázisát ma sem az amerikai gyorséttermi kaja jelenti. Emlékszem még az első McDonald’s-os étkezésemre – igaz, én csak 1988 telén jutottam el először oda. Különleges meglepetés volt édesanyámtól, hogy elvitt a Régiposta utcába. Mekibe menni téma volt az általánosban is, programnak számított, valahogy olyan nyugatos különlegesség volt, ha nem is annyira, mint egy dollárosboltból vett játék.

Pedig a butikok, gmk-k, maszekok világában nem a McDonald’s volt az első hamburgert áruló gyorsétterem: a magyar koppintás, a Taverna által üzemeltetett CityGrill már évekkel korábban megnyitotta saját egységét a Váci utcában. Ott ismerkedhetett meg a budapesti közönség az eldobható poharakkal, szendvicses dobozokkal, és a CityGrill-nek köszönhetjük a máig felejthetetlen Flipper Öcsi-féle reklámotklipet is. 

A Váci utca környékén megjelenő első nyugati brand sem a McDonald’s volt. Még a Híradó is tudósított arról 1987-ben, hogy az első vásárlók megrohamozták és órákon át sorban álltak a bevásárló utcában az első Adidas bolt előtt, amit Horst Dassler, a cégalapító Adi Dassler fia nyitott meg. A Méta és Senior mackóruhákhoz szokott budapestiek sok időt és még több pénzt szántak egy-egy Torsion megszerzésére. Mégis a meki a lett a korszak szimbóluma, a hely, amiről mindenki tudott és legalább egyszer járt ott.

Kattints és nem maradsz le a friss posztokról:

Lusta háziasszonyoknak, inkább meccset néző férjeknek ajánlom figyelmébe az V. kerületi Önkormányzat által kifejlesztett módszert: ha nincs kedved kivinni a szemetet, dobd ki a szemetesedet. Ők sem ürítették rendesen a Hild téri szelektívet, ezért inkább megszüntették.

Van Budapestnek egy szeglete, ahol mindig kényesek voltak a szemétgyűjtés módjára. Minden évben itt kezdődik a lomtalanítási szezon, hogy a turisták ne lássák ezt a külföldi számára egyébként is érthetetlen procedúrát, és csak itt tettek ki egyedi, léccel burkolt, kerek szelektív gyűjtőket hosszú évekkel ezelőtt.

Jóravaló emberek laknak a Belvárosban, hamar megszokták, hogy külön gyűjtsék a papírt, az üveget és a PET-palackot, és hordták is szorgosan például a Hild téri szelektív hulladékgyűjtőbe. Telt múlt az idő, és minden V. kerületi társasház kapott a lépcsőházába a papírszemét és a PET-palackok gyűjtésére egy-egy szép, színes kukát. A közterületre csak az üveget és azt vitték, ami már nem fért a házi gyűjtőbe, mert az bizony hamar megtelt.

Fejlődött, szépült is a környék: felújították hát a Hild teret és környékét is. A szelektív a kutyafuttató mellett diszkréten meghúzta volna magát továbbra is, csakhogy arra senki sem gondolt, hogy a dekoratív közterületen is megtelik a konténer. A kukásautó meg nem tudott többé bemenni. A helyi városüzemeltető cég szakkifejezést is meghonosított erre a jelenségre: itt kérem „évek óta fennálló ürítési nehézséggel” állunk szemben.

Ugyancsak ürítési nehézségei adódtak a környék éttermeinek, kávézóinak, a Zrínyi utca szórakozóhelyeinek is. Sokallták a szemétszállítási díjat, és okos megoldást kerestek. Újabb és újabb kuka kifizetése helyett egyszerűen kivitték hát a göngyöleget a Hild térre, szép tornyot építettek belőle és otthagyták.

Az itt lakók, erre járók, a játszótérre érkező gyerekek pedig éveken át kerülgethették a szeméthalmot, amit hiába vittek el kézi erővel, mindig újratermelődött. Idén tavasszal egy helybéli fényképezett, billentyűzetet ragadott, és a jarokelo.hu –n keresztül megoldást követelt az önkormányzattól 

fotó: jarokelo.hu

Lett is megoldás, július végén, rendkívüli testületi ülésen egy mozdulattal átvágták a szemétgyűjtés e gordiuszi csomóját. Megszűntették a Hild téri szelektívet. Ezzel a lépéssel csak az ürítési kötelezettségtől sikerült megszabadulni, a környezettudatossá szoktatott lakók meg csinálhatnak a kiürült boros-, befőttes-, szörpös üvegekkel, amit akarnak. Ettől a környékbeli vendéglátósok sem lettek szabálykövetőbbek, ugyanúgy kiteszik majd a szemetüket ingyen, csakhogy nem a szelektív mellé, hanem a helyére.

Legközelebb én se leszek mulya, be fogok próbálkozni ezzel a konfliktuskezelési móddal otthon: büdös is, koszos is az a szemetes, nincs kedvem kivinni, dobjuk ki a francba az egészet, oké?

Kattints és nem maradsz le a friss posztokról: