Értesülj elsőként, csatlakozz!

Világos színű felületkezelő anyaggal kenték le az uniós pénzből nemrég felújított Kígyó utcai díszburkolatot. Most már akár alkalmi cipővel is végig lehet rajta gyalogolni a combnyaktörés kockáztatása nélkül, bátrabbak futhatnak is a 7-es buszhoz. A belvárosban előbb köveznek, aztán gondolkodnak.

 jobbról a felületkezelt, balról a sima kő

Szeptemberben lett kész a Kígyó utca, percek alatt összefirkálták, a kövek közé pedig csikkek szorultak kiszedhetetlenül. Az egyébként esztétikus, de használhatatlan burkolat mindössze fél évig tartotta magát, már most felületkezelni kellett. A fugaközök eltűntek a kő természetes mintázatával – és szerencsére – a tag-ekkel együtt. A felületkezelés eredményeként egyenletesen világos színű lett, de elüt a Váci utca új és legújabb burkolatától, sőt a Ferenciek tere méhsejtes mintázatától is. Különösen igénytelen látványt nyújt a torkolatoknál. Szeptemberben azt írtam, hogy a Kígyó utca szép, de csúszós lett, hát most áprilisban ronda, de legalább nem csúszik.

Kattints és nem maradsz le a friss posztokról:
 

Most, hogy már biztosan tudjuk, hogy a miniszterelnök hazudott, amikor a Mazsihisznek tárgyalásokat ígért a Szabadság téri szoborról, amikor már mindenkiről készült fotó kordonbontás közben, és amikor már a DK is felhasználta ezt a hazug emlékműállítást saját politikai céljaira, nyugodtan beszélhetünk arról, hogyan lehet megakadályozni, hogy a kormány bagatellizálja az ország második világháborús felelősségét.

Budapest a világelsők között van a szobrok áthelyezésében, átnevezésében, újrahasznosításában, eltüntetésében. A Szabadság tér pedig a mi történelmi depónk, ide általában azokat a szobrokat gyűjtjük, amikkel magunk sem értünk egyet. Itt szobrok csak ideiglenesen állomásoznak. Ebbe a kontextusba, ráadásul a szovjet emlékművel szemközt akar a kormány egy hazug koncepciójú szoborcsoportot állítani a német megszállás 70. évfordulója alkalmából. A bölcs tervnek köszönhetően abszurd helyzet állt elő a főváros kellős közepén: már két objektumot is kordonnal kell körbevenni és rendőrökkel kell őriztetni a Szabadság téren.

A téren nincs is egyetlen olyan hely vagy szobor, ahová a budapestiek valóban emlékezni járnának, és a mostani angyalos – ha felépül – se lesz sosem ilyen. A Szabadság tér így tökéletes hellyé vált arra, hogy megmutassa: a történelem és az emlékezet nem ugyanaz. A történelem személytelen, tudományos vagy áltudományos, „tökéletlen rekonstrukciója annak, ami már nincs”. Tökéletlen és hamisítható, akár egy aktuális politikai ízlés szerint újramagyarázható is.

Ezzel szemben az emlékezet nem más, mint a megélt múlt: élő csoportok hordozzák, élményeket továbbadva, elmesélve működtetik. Az emlékezetünk a miénk, az emlékezet helyei azok, ahová közösen felidézni, közösen „fájni” járunk. Ilyen helyek nem épülnek kormányzati parancsra és még kevésbé épülhetnek nélkülünk, mert az emlékezet helyei egyszerűen csak vannak, és addig léteznek, amíg a közösséget összefűző láthatatlan fonalak megtartják.

Ha tehát tényleg akarsz tenni valami maradandót a Szabadság téri arkangyalos, hazug építmény ellen, ahhoz nem kell sem harapófogó, sem festékszóró. Egyszerűen menj le a Duna-partra a cipőkhöz. És meséld el a gyerekednek, hogy láttál még idős néni alkarjára tetovált rabszámot, és mesélj neki a világ igazairól is. Tőled halljon az egyetlen Bajcsy-Zsilinszkynkről. Mondd el, hogy mi történt ott, a Duna-parton, hogy miért élt özvegyen Gyarmati Fanni hetven éven át. Próbáld elmagyarázni, hogy miért érzik most rosszul magukat azok Magyarországon, akik bármiben is eltérnek a többségtől, az átlagostól. Ha még megteheted, kérdezd meg a nagyszüleidet, hol voltak az ostrom alatt, és hány osztálytársuk nem jött vissza soha többé.

A Szabadság téri emlékműnek semmi köze az áldozatok emlékéhez. Az csak a „mostnak”, 2014 tavaszának, és egy súlyos szereptévesztésben lévő politika korlátlan butaságának állít emléket.

Kattints és nem maradsz le a friss posztokról:
 

Létezik olyan beruházás, ami szinte teljesen elkészül április 6-a előtt, mégis elfelejtették átadni. Igaz, késett pár hetet a Váci utca felújítása, de a végeredmény vállalható lett. A polgármester nyolc év óta először hagy ki egy nyilvános szereplési lehetőséget.

A félkész Várkert Bazár lett a választási kampány utolsó hetének presztízsprojektje, pedig van olyan beruházás is, amit sikerült befejezni a választás előtt. A Váci utca és mellékutcái felújítása esetében már a legutolsó simításokat végzik, az utolsó köveket faragják a csatornafedők köré. Habár sok kritika érte a kivitelezés közben az újraburkolást, a végeredmény vállalható lett. Esztétikai csúcsteljesítményre ne számítson senki, elégedjünk meg azzal, hogy végül megúsztuk a gabonakörös sormintát. 

A kövezés nem egyezik meg az utca déli felének burkolatával, de nagyjából harmonizál vele, kivitelezés pedig lényegesen igényesebb lett a Ferenciek terén tapasztalhatónál. A padokat viszont a déli oldaléval megegyezőekre cserélték le. A régi pesti városfal helyét látványosan, de környezetbe illően sikerült jelezni. Minden üzlet bejáratához fém „V” betűt tettek, ezzel utalva a Váci utca bevásárló negyed létrejöttére, a bolttulajdonosak tömörítő klaszterra. A közös reklám és a felújítás ellenére még nem állt meg a boltok elvándorlása, pár napja a H&M zárt be.

A zsibvásár, az igénytelen, sokszor szabálytalan közterület használat viszont sajnos nem változott semmit. A környéken sehol egy közterület-felügyelő, a seftelők öt-hat fős csoportokban portyáznak a turisták között, körbeállva, erőszakosan tukmálják a bőröveket. A megállító táblák, az utcára kitett fusireklámok mindent elborítanak, sokszor lépni nem lehet tőlük. Ahhoz, hogy a Váci utcába visszacsalogassák az igényes boltokat és a vásárlókat, nem lesz elég a burkolatcsere: a közterület is kulturáltan kellene használni.

Kattints és nem maradsz le a friss posztokról:
 

„Életveszélyes! Illetékteleneknek belépni tilos!” táblákat tettek ki a Szervita téren az irodaházat, illetve az irodaház és a parkolóház közötti területet lezáró fémkerítésekre. Az évek óta üresen álló, és mindig csak tervezőasztalon átalakított épület állapota folyamatosan romlik.

Ápolatlan a kerítés mögötti kis zöldfelület, és egyre több ablakot hagynak nyitva az irodaház épületén. Ahogy az Astoriánál, a Múzeum körút 1/b. esetében, itt is csak a földszintet hasznosítják, egy étterem működik a Petőfi Sándor utcára nyíló helyiségekben. A 70-es évek elején eredetileg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság számára építették az első pesti parkolóházzal együtt a világháborúban súlyosan megrongálódott Teleki-palota helyére.

Az Orco 2007-ben kétmilliárd forintért vette meg a Magyar Államtól, ide tervezett Zaha Hadid egy buborék alakú, futurisztikus épületkomplexumot. Ebből a tervből nem lett semmi, a gazdasági válság hatására 2012-ben jelentette be az Orco, hogy mégsem bontanak, hanem felújítanak, a beruházást pedig akkor kezdik el, ha legalább az irodák egyharmadára találnak bérlőt.

Az épülethez még nem nyúltak hozzá, mindössze az életveszélyre figyelmeztető táblákat tették ki rá. Legutóbb a helyi önkormányzat nyert el fejlesztési forrásokat a TÉR_KÖZ pályázaton a Fővárosi Önkormányzattól, az akkor benyújtott pályázatban partnerként szerepelt az épület tulajdonosa is, a felújítást a tér átépítésével egy időben tervezték. A két önkormányzat közötti támogatási szerződések megkötésének határideje március 31-e, a beruházás ez után kezdhet meg.

A TÉR_KÖZ pályázatból azonban kimaradt a tér a másik irodaépülete, a volt Matáv-irodaház és telefonközpont. Ez is a 70-es évek stílusában épült, és mára elavulttá vált, évek óta árulják – eddig eredménytelenül. A földszinten egy palacsintázó árválkodik, a Szervita tér felőli oldalon egy korábbi sikertelen sörözőnyitási próbálkozás nyomai láthatóak. Az árkádok alatt és a szomszédos templom állványzatánál a szokásos: falfirka, vizelet, ürülék. A tér felújításáról eddig nyilvánosságra hozott egyetlen látványterven is diszkréten takarásban van a Matáv-irodaház környéke.

Kattints és nem maradsz le a friss posztokról: