Képrejtvény. Az első fotó egy hónapja, a második egy hete készült a Kossuth téren. Keresd meg a különbséget!

Igen, jól látod. A Kossuth téri mélygarázsépítés legelső lépése volt, hogy a területet körülzáró, korábban már elhíresült palánkon minden rést igyekeztek lezárni. Ahol másképp nem megy, sűrű fekete szövettel akadályozzák meg, hogy a kíváncsi honpolgár leselkedjen. Nesze neked üvegzseb. Itt – természetesen nemzetbiztonsági okokból – közbeszerzés nem volt, a beruházást az egyszerű állampolgár már csak a 2-es villamoson lábujjhegyre állva, kukucskálva tudja figyelemmel kísérni.

Ez a meglapulás, elbújva dolgozgatás egyébként vicces is lehetne, csakhogy másfél évvel ezelőtt ugyanígy tűntek el egyik napról a másikra a tér északi részének fái. Ahogy pedig a beruházás rendkívül fennkölt című internetes oldalát nézegetem, egyre inkább tartok tőle, hogy lesz a téren még favágás. A 3D-s látványterveken ugyanis az Országház északnyugati oldalán lévő fasor jelentős részét nem találom.


„A gyerek kérdezi az apjától: - Apu! Én kitől örököltem az eszem? – Biztosan anyádtól, mert az enyém még megvan!” Olvasom az újságban a munkából, bevásárlásból, szülői értekezletről hazaérkezve, és azon gondolkodom, hogy ezen vajon nevetnem kellene? Nekem szánják ezt a sok kedvességet, közpénzből megtámogatva? Vagy például a szomszéd néninek, aki végiggürcölte a 20. századot? Így udvarolnak a saját barátnőjüknek, feleségüknek, így gondolnak a saját édesanyjukra? 








